Mi a szülő egyik legnagyobb kihívása?

Megtalálni az egyensúlyt a barátságos, támogató hangnem és a határozott, tekintélyt megőrző hozzáállás között

Különösen az iskolai tanulás terén. Fontos, hogy a szülő ne csak irányítson, hanem együttműködjön a gyerekével. Az első lépés a nyílt és őszinte kommunikáció, amelyben a szülő értő figyelemmel hallgatja meg a gyerkőcöt. Figyelembe veszi az ő véleményét is a tanulással és időbeosztással kapcsolatban. Így a gyermek érzi, hogy tiszteletben tartják az ő kéréseit is, és szívesebben követi a közösen megalkotott szabályokat. Például ha a gyerkőc hazaér a suliból és azt kéri, hogy most még nem szeretné egyből elkezdeni a házi feladatot, akkor engedjük meg, de beszéljük meg, hogy 4 órakor viszont hozzá fog. 

A hatékony időbeosztás kialakításában segíthet egy közös napi vagy heti időterv készítése, amelyben előre meghatározzák a tanulásra, pihenésre és játékra szánt időt. A képernyő idő korlátozása is kulcsfontosságú, de ezt nem tiltásokkal, hanem a helyes időbeosztás fontosságának megértésével lehet elérni. Beszélgessenek arról, hogy a túl sok telefonhasználat hogyan befolyásolja a figyelmet és a tanulás hatékonyságát. Ki kell térni itt a telefonnak az alvásra gyakorolt hatásáról is. Sok gyerkőc csak itt a foglalkozásokon meri rémálmait elmesélni, ami sokszor a lefekvés előtti telefonon nézett videó folyománya. 

A szülői példa a legfontosabb: ha ő maga is strukturáltan osztja be idejét, a gyereke ezt követni fogja. Emellett a dicséret és az elismerés erősíti a gyermek önbizalmát és motivációját.

Az elvárásokat azonban egyértelműen és következetesen kell közölni, hogy a lurkó tudja mi az igazán fontos. Így a barátságos, támogató légkör megmarad, de a határozottság és a tekintély is érvényesül. A cél az, hogy a gyermek önállóságot és felelősséget tanuljon, miközben érzi, hogy a szülő mindvégig mellette áll. Vagyis egy hatodikos már önállóan emeli ki a lényeget kiemelő filccel a töri könyvben, de a végén a szülő vet rá egy pillantást, hogy kimaradt-e valami fontos.