Kit érdekel a gyerekek lelkiállapota? Vagyis, mi lesz, ha most nem segítünk a gyerekeknek?

A médiából ömlenek a szám adatok, hányan betegedtek meg a mai napon, hányan haltak meg…
Mit szabad és mit nem szabad csinálni, inkább nem is sorolom, hiszen mindenki hallgatja, nézi.

De hallja valaki is a gyerekek lelkének segélykiáltásait?
Vagy csak a felszíni dolgokat érzékelik az iskolás korosztály reakcióiból?
Pl. De jó, hogy nem kell suliba járni, milyen kényelmes itthon, félig fekve hallgathatom a töri órát, pizsiben.

Mögé látnak a szülők, pedagógusok ezeknek a mondatoknak?
A gyermekek gyártanak maguknak valamilyen pozitív magyarázatot, jó esetben, és nagyon bölcsen.

Rossz esetben mi történik?
Na, erről nagyon keveset lehet hallani mostanság.
Ez az a korosztály, akinek a legnagyobb szüksége van a társas kapcsolatokra.
Az egészséges jellem fejlődéséhez fontosak a barátok, osztálytársak visszajelzései, véleménye.
Az együtt töltött idő élménye rendkívül meghatározó LENNE.
Persze szinte már hallom is sok felnőtt gondolatát, hogy kit érdekel most a jellemfejlődés, csak nehogy Koronás legyen valaki a családban, hiszen az végzetes is lehet. Igen, ez így van, de ezeknek a gyerekeknek akkor is szükség van segítségre, ha már közösségbe nem mehetnek, és ki mást segíthet, mint mi felnőttek!

Már most látni a foglalkozásainkra beiratkozó tanulók egy jelentős részénél a különböző pszichoszomatikus tünetek előjeleit, illetve a már kialakult tünetet is akár. Felfedezzük a bezártság okozta stresszt, amit nehezen tudnak feldolgozni, és ezt tetézi még, hogy az online órák, házi feladatok, beadandók miatt oda lettek ragasztva a számítógéphez.
Ami szintén rossz irányba stimulálja az idegrendszert.
Az agy fejlődése lelassul, hiszen kevesebb inger éri, mintha iskolába járnának,
ezt is tapasztaljuk a két agyfélteke összehangoló munkánk során.

Ez az általános félelemben élés légköre rendkívül rossz hatással van a gyerekek pszichéjére… csak azért nem osztom meg egy-egy gyerkőcünk éjszakai álmát, mert megkért rá, de minden felnőtt használja élénken a fantáziáját, és még akkor sem biztos, hogy sikerül olyan képeket, szituációkat kigondolnia, mint amit éjszaka szegények átélnek.

Foglalkozásainkon fejlesztő munkánk mellett nagyon sok energiát teszünk abba, hogy ezeket a dolgokat kompenzáljuk, ahogy csak tudjuk.
Ha viszont szeretne a szülő is tenni valamit ennek érdekében, akkor ha nincs online órája a lurkónak, álljon fel a számítógéptől a szünetben,menjen ki a levegőre. Délután, hétvégén biciklizzen, sétáljon a kutyával…kiránduljon az erdőbe a család. Iratkozzon be valamilyen szabadtéri sportra, pl. evezés, vagy tenisz. Üljön le a család együtt beszélgetni, társasozni.

Gondoljanak erre a szülők úgy, hogy ez az idő befektetés a jövőbe, hogy a gyerekek egészséges lelkületűek legyenek 5 év múlva is.