Hogyan ne legyek „mostoha” szülő?

Bánatos arccal lép be Judit a terembe. – Mi baj? – nézek rá kérdőn. – Tegnap volt a féltestvérem szülinapja, és el akartam fújni helyette a gyertyát, mert ő még kicsi, és nem tudta. De a nevelő apukám – tudod Betti néni, a féltestvérem igazi apukája – rám kiabált.
Hasonló helyzetekbe keveredik a gyerekek fele. Igen erős tudatosságot kíván mindkét szülő részéről, hogy feloldja az ilyen és ehhez hasonló konfliktusokat.

Gyermek nevelés kapcsán már sok szó esett a gyermekeiket egyedül nevelő anyákról, apákról, akik kétség kívül igen nehéz helyzetben vannak.

Így inkább most beszéljünk azokról a gyerekekről, akik nem „csonka” családban nőnek fel. A vér szerinti szülő mellett nevelőapa illetve nevelőanya játszik fontos szerepet a gyerekek nevelésében. Ilyenkor következhet be, miszerint a „Te gyereked és az én gyerekem veri a mi gyerekünket” helyzet, ami még vicces is lehet időnként.

Hogyan viszonyuljon jól egy nevelő szülő a házastárs gyermekéhez, hogy ne a „mostoha” szerepét kapja?

Természetesen sokszor még nehezítő körülményként fellép az is, mikor megérkezik a közös gyermek, vagyis a féltestvér a családba. Így mintegy naponta összehasonlításnak kitéve a különböző helyzetekben a nevelő szülőt, hogyan bánik az saját gyermekével és hogyan a nevelt gyermekével.

A megoldás kulcsa az a szülő, aki az előző házasságából hozza a gyermekét.

Nagyon fontos, hogy a különböző konfliktus helyzetekben ő mindvégig semleges tudjon maradni. Nem könnyű feladat, hiszen szereti gyermekét és a párját is. Tulajdonképpen két tűz közé kerül. Mégis a kritikus pontokon a feloldásokat neki kell megtenni. Tisztán kell látni, elfogulatlanul a fennálló hibákat, amik egy-egy vitás helyzet kapcsán felmerülnek. Ezt követően egyesével érdemes tisztázni a dolgokat. Először a gyermekével, majd utána a párjával beszélni a lehetséges megoldásról. Így, amikor már azt érzi, hogy az álláspontok közeledtek egymáshoz, le lehet ülni hármasban megbeszélni a kialakult helyzetet. Ekkor már sokkal nagyobb az esély a kompromisszumkötésre, mint, amikor a vita hevében, forró fejjel egymásnak esik a nevelő szülő és a gyermek.

A kevésbé szerencsés megoldás, hogy a nem tudatos „édes” szülő állást foglal és valamelyik szeretett fél oldalra áll azonnal, mintegy a veszekedés, vita lezárásaként.

Igar Beatrix,
Tanulás Központ vezetője