• Kapcsolat : +3670/23-22-685, Vác, Görgey Artur u. 55. és Dunakeszi, Kádár u. 2.
tanulaskozpont-vac-megoldas-a-tanulasizavarokra-igar-beatrix-nevelo-anya

Jót akarunk gyerekünknek, de jól akarjuk?

Mindenkinek a saját gyereke a legszebb, a legokosabb. Mikor világra hozzuk őket a legjobb jövőt szánjuk nekik: töretlen, kiegyensúlyozott, boldog életet. Azt szeretnénk, hogy könnyű és egyszerű legyen nekik minden, amibe belefognak, ne érje őket kudarc. Szeretnénk, ha tapasztalatainkat elfogadnák és legalább azokat a nehézségeket, buktatókat elkerülnék az életben, amikre mi fel tudjuk hívni a figyelmüket.  Tesszük ezt a legjobb jó szándékunkkal.

Biztosan ismerősen hangzik sokaknak az az intelem, hogy „szeretném, ha sokra vinnéd”, „szeretném, hogy vidd valamire”, netán „szeretném, ha többre vinnéd, mint én”…

Jót akarunk, kétségtelen…. de jól akarjuk?

Liza szülei azért kerestek fel minket, mert gyermekük tanuláshoz való hozzáállásával és tanulmányi eredményével elégedetlenek voltak. A szülők tanult, vezető pozícióban lévő emberek. Lizától az az elvárásuk, hogy kötelességtudó és felkészült tanuló legyen.

Beszámolójukból kiderült, hogy náluk is az korosztályos probléma okozza a vitákat, amivel nem először szembesülünk munkánk során, és ami már szinte társadalmi jelenséggé nőtte ki magát….

Liza tanítás vagy edzés után rögtön hazamegy. Szülei elvárása az volna, a lehető legrövidebb idő alatt, önállóan felkészüljön a másnapi órákra. Ezzel szemben a szülők hazaérkezéséig általában semmi nem történik, Liza a legjobb esetben valamilyen írásbeli feladattal maszatol, hogy úgy tűnjön (saját bevallása szerint), mintha tanulna. Ha nem sikerül pontosan időzítenie ezt, akkor sajnos rendszeres a veszekedés. Egyik oldalról a halogatás, és a kifogások, másik oldalról a kérdések záporoznak…. Miért húzod az időt? Miért nem csinálod a feladatodat? Mi lesz így belőled? stb. …

A szülők értetlenül állnak, szavakkal már mindent elmondtak, amit lehetséges. Értelmesen összefoglalták mire vezethet az efféle hozzáállás. Tehetetlennek érzik magukat, pedig ők mindent megtettek és tesznek gyermekükért, igyekeznek mindig jó példát mutatni, keményen dolgoznak, precízen szervezik az életüket.

Liza nem szeret tanulni (mint általában a 13 évesek). Unalmasnak tartja az iskolát, az órákat. Érdemjegyei széles skálán mozognak. Általában közepes és jó kerül a naplóba, de gyakran becsúszik egy-egy elégtelen és kettes is

Liza a foglalkozásokon megnyílt, kicsit úgy éreztem, hogy örült, hogy végre ki is mondhatja miért is nem szeret tanulni. Nos, úgy érzi, hogy a befektetett energia nem áll arányban a kapott érdemjegyekkel. Ha sokat tanul, akkor is csak négyest kap, ha kevesebbet, akkor csak egy picivel rosszabb a helyzet, ami számára szinte mindegy is….

Miért mindegy? A szituáció nagyon elszomorít…

Nagyon sok hasonló cipőben járó kamasszal, fiatallal találkozom ilyen helyzetben, nem Liza az egyetlen…. Lehetne rajta gondolkodni, hogy mi idézte elő ezt a helyzetet, kinek, minek a felelőssége, hogy ennyire motiválatlanok ezek a gyerekek,  és hogy ez a céltalanság hová, merre vezeti ezt a generációt… de nekem most Liza sorsa  a fontos.

Liza szeret a foglalkozásokra járni. Olyan tanulási technikákat tanulunk, amikkel a tanulással kapcsolatos negatív érzéseit sikerül lassan levetkőznie. Azt nehezen fogadja el, hogy ezzel önállóan kell megbirkóznia. Önbizalmát az elmúlt időszak csonkította és mindig segítséget, támogatást vár a feladatok megoldásánál, pedig több esetben is bizonyította már, hogy képes egyedül is a jó megoldásokra.

Egyik alkalommal lelkesen számolt be szüleinek arról, hogy milyen sikerélményben volt része a foglalkozáson… a szülők mereven tudomásul vették.

Ekkor szomorodtam el újra… Nagyon sok munkája volt benne, leküzdötte a motiválatlanságát, végre örömmel csinált meg egy feladatot… Egy pici elismerés járt volna neki, ugye? A munkánk elismerése kollégától vagy éppen a főnökünktől nekünk, felnőtteknek is nagyon fontos. Sokkal jobb teljesítményre vagyunk képesek, ha sikerélményekben van részünk, és ha ezekért még dicséretet is kapunk.

A legjobbat akarjuk a gyerekeinknek akkor, amikor megszületnek. Ne feledkezzünk el erről a hétköznapokban sem.  Dicsérjük azért, amiben ügyes, amiben jó. Támogassuk, bíztassuk, és ne a tökéletlenségére fókuszáljunk.

„Jóvá szidni ugyanis nem lehet senkit, legfeljebb jóvá dicsérni.”
Farkas Edit gyógypedagógus gondolata

Farkas Andrea fejlesztő pedagógus,
a Tanulás Központ Vác tanulás trénere