Mindent jól akarok csinálni – de mi történik, ha elsőre nem megy és elfogy a türelmem?
Móni szülei azzal a problémával fordultak hozzánk, hogy 8 éves gyermekük koncentrációjával, figyelmével, türelmével és kitartásával vannak problémák.
Az első osztályt jó eredménnyel végezte, de a belefektetett energia sok időt vett igénybe. Ez azt jelentette, hogy napi szinten 2-3 órát is gyakoroltak az anyukával.
Az iskolában szépen teljesített, de a nehezebb feladatok első nekifutásra nem mindig sikerültek. Az ilyen helyzetekben idegessé, néha ingerültté vált, ahol az izgalom mellé kényszermozgások is társultak.
Ezek tudattalanul jönnek elő a gyerekeknél, váratlanul. Általában olyan helyzetekben, ahol hibátlan teljesítményt várnak tőlük. Hasonló, tic szerű jelenségek stressz helyzet hatására megjelenhetnek. A gyermekek ezek irányítására nem képesek, sokszor észre sem veszik saját magukon.
A kislány a foglalkozások elején szívesebben végzett olyan feladatokat, melyeket gyorsan, könnyen meg tudott oldani, ilyenkor magabiztosan és önbizalommal látott neki. Amikor már nehezebb feladatokat kapott meghátrált, inkább félre tolta: „ez most nem tetszik, játszunk mással” vagy „csináljunk más feladatot.”
Ekkor szükség van egy kis biztatásra, tudnia kell, hogy az nem baj, ha nem megy elsőre egy feladat megoldása. A legtöbb fejlesztő játéknak az is a lényege, hogy kitartásra nevelje a gyerekeket, sokszor első próbálkozásra meg sem lehet oldani őket.
Azt is megtanulta Móni, nem mindig a gyorsan elvégzett munka hoz eredményt. Meg kellett értenie, hogy a nehezebb akadályok azért vannak, hogy ügyesebb legyen.
A közös munka alatt érezhető volt, Móni tesz azért, hogy az eredmények viszonylag gyorsan láthatóvá váljanak. Az otthon végezhető gyakorlatok rendszeressé váltak, beépültek a napi rutinba, így a pontosságot, összpontosítást és koncentrációt igénylő feladatokat is egyre gyorsabban oldotta meg.
A foglalkozások alkalmával már odáig fejlődött, hogy ha választani lehetett, akkor Ő azt a feladatot kérte, amin tovább kellett törnie a fejét. Örömöt okozott neki, ha ezeket is meg tudta oldani. A hirtelen és indulatos viselkedés egy-egy kudarc alkalmával háttérbe szorult. Kihívásnak tekintette, ha egy feladat nem sikerült azonnal, így addig nem hagyta nyugodni, amíg rá nem jött a megoldásra.
A legfontosabb számomra az volt, hogy megtanulja, hibázni lehet, mert mindig van lehetőség a korrigálásra.
Nagy Dorottya pedagógus,
a Tanulás Központ Vác tanulás trénere